Régóta vágytam arra, hogy egyszer eljussak Olaszországba. Már kiskorom óta mindig azt láttam a filmekben, hogy ennek az országnak olyan sajátos hangulata van és teljesen elvarázsolja az embert, ráadásul az emberek is nagyon kedvesek és szeretik a turistákat. Kíváncsi voltam hát arra, hogy vajon ez tényleg igaz-e, így aztán elterveztem egyik nyáron, amikor van egy kis szabadidőm, ellátogatok legalább egy hétvégére Olaszországba. Sok cikket olvastam az országról, a kultúrájáról, és mindenről, ami érdekelt engem ezzel kapcsolatban. Sokat gondolkoztam rajta, hogy melyik városba is menjek, aztán végül is rájöttem, hogy nehezen tudok választani, így végül megkértem a legjobb barátnőmet, hogy válasszon helyettem egy helyet, hogy hova menjek. Aztán azt mondta, hogy végül is ő is szívesen jönne velem, ha szeretném, mert ha előre megbeszéljük majd, hogy mikor mennénk, akkor ő is el tudja intézni magának, hogy legyen egy szabad hétvégéje.
Nagyon örültem neki, hogy szólt, hogy szívesen jönne, mert így legalább nem kellett egyedül mennem. Nagy nehezen összehoztuk pont arra a nyárra, amikor beszéltünk erről az időpontról, úgyhogy mind a ketten nagy izgalmakkal pakoltuk a bőröndjeinket az utazás előtt. Csináltunk egy leírást is magunknak, hogy mikor és mit szeretnénk majd csinálni, és hogy egyik helyről a másikra hogyan jutunk majd el, így nem kell majd azzal szöszölni, hogy eltévedünk vagy kerülővel megyünk bárhova is.
Az ott töltött pár napban egy ismerősöm ismerősének a lakásában szállhattunk meg. Ők akkor nyaralni mentek, pont akkor indultak, amikor mi megérkeztünk hozzájuk. Gyors bemutatkozás után ők már indultak is, mi pedig mielőtt bevettük volna a várost, körbenéztünk a lakásban és lezuhanyoztunk, mert órákat utaztunk és muszáj volt egy kis frissítő zuhanyt vennünk. Észrevettem, hogy a kamrában – nevezhetjük spájznak is, kinek melyik a szimpatikusabb – két nagy palack áll. Nem tudtam, hogy mik lehetnek ezek, mert nem láttam rajtuk első ránézésre semmilyen jelzést. Aztán gyorsan körbejártam, hátha valamelyik oldalán találok bármilyen jelzést. Találtam is és gyorsan kiszótároztam, hogy mit is jelenthet a felirat, ami a palackon van. Ez a két palack argon palack volt. Hát itt kezdődött a következő probléma, hogy nem tudtuk, hogy az mire való. Úgyhogy megnéztük azt is az interneten, mert nem tudtuk, hogy azért vannak-e ezek ott, mert a mindennapi életben abban a lakásban esetleg használni kell-e őket. Igaz, hogy ők nem mondtak erről semmit, de ez lehetett azért is, mert nagyon siettek és elfelejtették.
Végül megnéztük az interneten, hogy az argon palack mégis mire jó, mire használják. Ott azt írták, hogy a kohászat és az ívhegesztés témakörben használatos az argon palack. De ezen kívül máshol is lehet őket alkalmazni, mint például búvárkodás vagy az élelmiszeripar. Csodálkozva olvastam az információkat ezekről a palackokról, mert ezeket még nem hallottam. Mindenesetre mindennap tanul valamit újat az ember. Úgyhogy végül rájöttünk, hogy akkor nekünk ezekkel a palackokkal nincs dolgunk, úgyhogy bezártunk a spájzot és elmentünk valahova enni egy finomat. Ha már végre kicsit pihenünk, akkor ne a konyhában ácsorogjunk és főzzünk. Úgyis meg kellett kóstolni az igazi olasz pizzát, ez egy olyasmi, ami muszáj, ha Olaszországban vagy. És szerencsére nem kellett csalódnom, nagyon finom pizzát ettünk az étteremben. Utána körbenéztünk a városban, de délutánra szakadni kezdett az eső, így muszáj volt hazamennünk és kicsit átalakítani az aznapi programunkat. Én annyira fáradt voltam a hosszú utazástól, hogy elaludtam egy két órára, de az pont annyira volt elég, hogy én sokkal fittebb legyek tőle, másrészről pedig a nap is kisütött addigra és elállt az eső.
Nagyon kellemes pár napot töltöttünk, Olaszországban, örülök, hogy végül nem egyedül jöttem, hanem a legjobb barátnőm is elkísért engem. Finomakat ettünk, bejártuk a várost, remek szállásunk volt, úgyhogy az egész hétvégét elejétől a végéig nagyon élveztem. Azt hiszem, hogy máskor is el fogok majd ismét menni Olaszországba, de addig is megpróbálok még néhány dolgot kipipálni a bakancslistámról.