A múlt hétvégén családi összejövetel volt a szülővárosomban. Minden évben, Erzsébet napkor összegyűlik a család, akik egyébként szerte a világban tevékenykednek. Most rekord létszámmal vettünk részt az eseményen, majdnem 20-an ültük körbe az asztalt ebédkor. Az idei volt az első alkalom, hogy szinte mindenki el tudta hozni a párját is. Így esett meg, hogy kedvenc unokahúgom is bemutatta végre választottját, aki egyébként egy olasz fiatalember egyenesen Nápolyból. Érdekes beszélgetések vették kezdetüket, hol magyarul, hol angolul, hol pedig a kettő vicces egyvelegéül. Mivel már nagyon rég sikerült találkoznunk az unokahúgommal, én inkább az ő társaságukban múlattam az időt. Giovanni mesélt sokat a szülőhazájáról, valamint arról, hogy elképzelhetetlenül nagy különbségek vannak Nápoly és Olaszország többi része között. Arról, hogy aztán végül hogyan jutottunk el a focitól, a pizzától és egyéb olasz jellegzetességektől a napelemekig, már nem biztos, hogy fel tudnám idézni. Visszagondolva elég viccesen hat, hogy félig angolul félig olaszul mégis mennyire mély eszmecserét sikerült folytatnunk a megújuló energiaforrásokról. Fiatalkorához képest, meglepően határozott elvekkel rendelkezik a környezettudatosságot illetően. Elmesélte, hogy náluk Olaszországban, aki csak teheti környezettudatosan él. Az alapvetőnek ítélt mozzanatokat már nem is említi, csak annyiban tér ki rájuk, hogy ahogy észrevette, nekünk még van miben fejlődnünk. Persze próbált kíméletesen bírálni, ami nagyon kedves volt tőle, mégis mindannyian tudtuk, igaza van. Aztán folytatta, hogy ők már régóta hasznosítják a szél energiáját, viszont a napenergia felhasználás még csak mostanában lett, úgyszólván; divat. Elmesélte, hogy már az ő házukon is van, és hogy a napelemes rendszerek árak tekintetében, már nem is annyira elrugaszkodottak, mint ahogy az az emberek fejében él. Sokan azért ódzkodnak szerinte még ettől, mert hirtelen soknak ítélik meg az árát, de nem gondolnak bele, hogy hosszútávon egy sokkal kedvezőbb dologba fektetnek, mint, hogy az energiaszolgáltatókhoz lapátolnák a pénzüket. Nem beszélve arról, hogy lényegesen környezetkímélőbb megoldás, és természetes, kifogyhatatlan energiaforrásról beszélünk. Felkeltette az érdeklődésünket, így elkezdtünk magyar tekintetben is utána nézni a témának. Leginkább az árak érdekeltek minket, így a napelemes rendszerek árak szavakat dobáltuk egymás mellé és a rengeteg találat között hasonlítgattuk a lehetőségeket. Nagyon sok fórumon írták, hogy ma már lényegesen kedvezőbben hozzá lehet jutni ezekhez a rendszerekhez, mint pár évvel ezelőtt, de tény, hogy ma sem olcsó. Sajnos magyar viszonylatban, valóban nem sok ember engedheti meg magának, vagy legalábbis, Giovanniéhoz hasonló szilárd elvekkel kell rendelkezni, ahhoz, hogy a megspórolt pénzét valaki egy napelemes rendszer felszerelésébe fektesse. Giovanni környezetvédőket megszégyenítve kampányolt tovább a napelem mellett, de biztosítottuk, hogy minket meggyőzött. Értjük, és tudatos emberek lévén, mi is tenni szeretnénk a környezetünk megóvásáért.

Unokahúgom közben azt is elújságolta, hogy úgy néz ki, a gyermekvállalást és családalapítást itthon tervezik, és Giovanninak az a terve, hogy nyit egy olasz éttermet a fővárosban. A fiú rögtön vissza is ragadta magához a szót, és összefűzve a két témát, elmesélte, hogy ha addig sikerül annyi pénzt félretennie és a hírek szerint piacra is dobják az újítást, akkor az étterem ablakai napelemek lesznek. Hirtelen azt hittem, csak nem tud elvonatkoztatni az előző témától, de elmagyarázta, hogy új, technológiai fejlesztések eredményeképp olyan napelemeket fejlesztenek, amik ablakként is funkcionálnak majd, így nem a tetőre kell azokat szerelni. Ezáltal szinte láthatatlanul élhetünk vagy dolgozhatunk, ökológiailag tökéletes épületekben.

Érdekes és tanulságos beszélgetés volt, örülök, hogy megismertem a nápolyi srácot. Azt hiszem bennem is elültette a gondolatot, hogy talán lehetnék még környezettudatosabb is és tehetnék többet is a Földünkért. A beszélgetés végén még egy meghívást is kaptam egy olasz körútra, amiből természetesen a legnagyobb részt Giovanni szülővárosában töltenénk. Megismerhetném az anyukáját, aki számára az első és legszentebb ember a világon és megnézhetném a házukat, és persze rajta a napelem rendszert. Már alig várom…