Gyakran szerveznek öt, tíz, húsz éves osztálytalálkozókat, hogy mindenki dicsekedhessen, hogy milyen jól megy a sorsa, és akinek nem így van, az nem megy el. Nagy általánosságban ez a bevált szokás, kivéve a mi volt osztályközösségünknél.
Az 5 éves osztálytalálkozó szervezésében voltunk egyik barátommal, Kálmánnal, akivel végig éltem minden iskolás évem sőt, még az ovis éveket is, röviden, gyerekkori haverommal. Sajnos nem a legjobban alakultak a dolgok, mert több nap után se sikerült találnunk egy megfelelő időpontot, ami mindenkinek jó. Pedig az embernek időt kéne erre áldozni, de sokan úgy vannak vele, miért ő alkalmazkodjon. Bele is untunk ebbe, ezért az találtuk ki, hogy mondunk egy teljesen véletlen időpontot, legalábbis annyira, hogy mi ráérjünk, és aki visszajelez, az jön. Így is lett, rajtunk kívül, ami csak 2 fő, még hárman jeleztek vissza. Attila, Géza és János. Ők azok az arcok voltak, akikkel minden iskolai rendezvényt szétcincáltunk a nem túl etikus és példamutató viselkedésünkkel.
Nyitottunk egy közös csevegő ablakot a kedvenc közösségi portálunkon, aztán elkezdtük kitalálni, hogy mi legyen aznap, amikor összeröffenünk. Végül az lesz, amit az élet hoz, tehát viszonylag hamar, még dél előtt bepiálunk, aztán másnap felkelünk valahol. Így is tettünk. Aztán mikor reggel felébredtünk, kicsit meglepődtünk.
Furcsa hangosbemondóra ébredtem egy magam. Kicsit pánikba estem, de nem messze megláttam egy elég érdekes pózban feküdni Janit egy padon. Kicsit jobban szemügyre vettem a környezetem és akkor realizáltam, hogy egy olaszországi pályaudvaron vagyunk. Fogalmam sem volt, miképpen kerülhettünk ide. Meg azt sem tudtam hol vannak a többiek. Ahogy ezen elmélkedem oldalról Kálmi meglökött és a kezembe nyomott egy jó kávét. Elmondta, hogy mind megvagyunk épségben, itt-ott alszunk, de ne kérdezzek semmit, mert ő sem emlékszik mi történt velünk. Beváltott némi pénz egy pénzváltóban majd elment kávéért. Ez után legalább tíz percen keresztül nevettünk, hogy még is mi a jó istent csináltunk. Felkeltettük, összeszedtük a jónépet, majd megtárgyaltuk mi legyen. Természetes haza minél gyorsabban. Attila kicsit kétségbe esett, mert ő várt aznapra egy telefonos elő interjút egy közvetítő irodától. Gyorsan megérdeklődtük, hogyan tudjuk hazafelé venni az irányt, majd felszálltunk a megfelelő vonatra. Még szerencse, hogy nem sokkal fizetés után voltunk, így senkinek nem volt semmi anyagi problémája, csak Attilának, de nyilván összedobtuk neki!
A vonaton kifaggattuk Atit, hogy mi is ez a telefonos interjú, amit annyira vár. Mivel sokat dolgozott magyar szállodákban és majdnem mindenféle pozíciót betöltött bennük a konyhától a kertig, ezért úgy érezte, most már ideje lenne félretenni egy kis pénz, hogy lakást vehessen és minden egyéb dolgot ami a boldog élethez szükséges. Felmondott a munkahelyén, hogy még nagyon ösztönzést érezzen új munkahely keresésére. A neten rátalált egy kis vállalkozásra, akik Ausztriába és Dél-Tirol környékére szerveznek ki munkaerőt szezonokra. Az ajánlat is nagyon szimpatikus volt neki és érdekelte volna őt nagyon egy ausztriai munka. Ezért felvette velük a kapcsolatot és mielőtt készítenek neki egy önéletrajzot és azt kiküldök számtalan hotelnek, panziónak, szállodának, előtte át kell esnie egy telefonos németnyelvű teszten, mert az alapszintű német nyelvtudás feltétel! Kapott segítő kérdéseket, és másfél hetet kért a felkészülésre, ami pont ezen a napon járt le, tehát hívni fogják.
Ahogy befejezte a történetet, meg is csörrent a telefonja, pedig még igen csak messze jártunk az országunktól. Nem vette fel. Még egyszer kicsöngött, akkor sem vette fel. Elmormolt egy imát, hogy reméli, nem esik el az állástól, mert pénzszűkében van. A visszaúton próbáltunk felidézni a múlt éjszakából valamit, de csak az első 3 abszint feles rémlik, Gézának valami madár kabin egy vonaton, Kálmán említett egy hárommellű idős nőt. Ezekből nem nagyon jöttünk rá semmire, de azért végig kuncogtuk a haza utat.
Minden rendben ment, hazaértünk.
Másnap nézem a közös beszélgetésünket és Atis írja, hogy minden rendben, sikerült a teszt, nagyon rendes és megértőek voltak vele a vonal másik oldalán, ráadásul nagyon megdicsérte a nő orgánumát, biztos valami szexi szőke lehetett!
Azóta remekül meg kint Ausztriába a sorsa neki, hála ennek a szolgáltatásnak!
Minden jó, ha jó a vége!